|
Témaindító hozzászólás
|
2007.02.06. 15:27 - |
|
[Későbbi] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [Korábbi]
Homlokráncolva néz a fiúra, majd legyint egyet.-Na akkor vegyünk magunkhoz sok piát és menjünk...valahová.-mondja határozottan.Úgy itéli neki kell itt a döntéseket hoznia, ha akarnak is valamerre haladni.
|
Chris követi a lányt.Örül neki hogy vele van és hogy nem hagyja el.-Ahova te...-vigyorogta
Lucas még hajnalban elhagyta a házat és elindult a tárgyalására
 
|
-Hát akkor hova?-kérdi érdeklődőn, közben elindúl az ebédlő felé.Egy percre sem engedi el a fiú kezét mostmár tudja, hogy jól döntött és, hogy Chris mellet a helye.
|
-Hát nem éppen de ha akarod akkor oda mehetünk...-mondja a fiú az ebédlő felé tekintve
Lucas nem alszik el...tudja hogy másnap nagyon korá kell kelnie így inkább még ma éjjel összecsomagol
|
Körbe néz.-Hova is akartál menni?-kérdi kedvesen.-Lerészegedni?Mert akkor tartanék veled!-mosolyodik el ismét.
Lyla lassan elalszik.Bár holnap nincs semmi különs dolga, de azért el fog menni, hogy ne legyen a gyerekek közelábe.Nem tudja, hoyg miért érez így, de így kell tennie.
|
ELmosolyodik a lány szavain.NEm válaszol semmit.Kezein a sebek lassan elkezdenek maguktól begyógyulni.AZ örömtől fellélegezve végre szabadabnak érzi magát.
Lucas sóhajt egy nagyot majd lefekszik a saját oldalára és a plafont nézi
|
-Úgylátszik, hogy nem tudok távol lenni tőled!!-mondja mosolyogva és mindt két kezével megfogja a fiú kezét.
-Igen?Azért nézek úgy rájuk mintha nem is az enémeim lennének?-kérdi térdére támaszkodva.-Na jó mind1 hagyjuk!-áll föl és megkerülve az ágyat lefekszik az ő oldalára.Oldalára fordúl, így hátát mutatja férfinak és a gyerekeknek.
|
Chris visszacsókolja a lányt majd végre teljesen felszabadultan néz a lányra.A depresszióból már kijött úgyhogy mostmár újból csak Emili érdekelte.
-SZülés utáni depresszió előjöhetett akár most is és azért van....vagy a hormonok miatt...hidd el hogy jó anya vagy!
|
Elmosolyodik, maj dmikor a fiú lehunya szemét még közelebblép hozzá és megcsókolja.
-Nem úgy érzem...én már semmit nem érzek!!-mondja lehajtott fejjel.
|
-Én csak téged akarlak..-mondja Chris halkan majd behunyja a szemét.Nagyon összezavarodott de mostmár kezd lenyugodni a lelke.
Lucas leül a lány mellé majd megcsókolja .-Ne aggódj...te nagyszerű anya vagy...
|
-Hát igen én is ettől tartok.-mondja, majd a kiságy másik felébe rakja Melittát.Vissza sétál az ágyhoz és le ül rá.Ahogy nézi a gyerekeket egyre jobban nem érez irántuk semmit.mintha nem is az ő gyerekei lennének...
-Tudom és sajnálom!Engem is, de...jaj nem tudom mi legyen!te mit akarsz?-kérdi a fiúra nézve.-Én nemigen tudom még, de kéne segítség...
|
-Félek hogy a géneket nem lehet kiírtani...-mondja elszomorodva átkarolva a lány derekát és a kislányt nézi aki most Justint piszkállja.
Chris a lány szemeibe néz.-De most nem tudom hogy vagyunk...kicsit megzavart érted...és most összezavarodtam...-mondja őszintén de látszik rajta hogy kicsit megkönnyebbül a lány válaszaitól.
|
-Nélkülem?...Én itt vagyok!!!-lép közelebb hozzá.-És kimonta, hogy nem érhetsz hozzám?-kérdi és megfoga a fiú kezét.-Ki tiltotta meg, hoyg nem érhetsz hozzám?-kérdi.-Én tuti, higy nem...csak montam, hogy lassítsunk a tempón...-mondja a fiú szemeibe nézve.
Lyla fájdalmasan lép Lucas mellé.-Én is!-mondja és a férfihez bújik.-Egyre rosszab lesz...-csóválja fejét.
|
-Nélkülem?...Én itt vagyok!!!-lép közelebb hozzá.-És kimonta, hogy nem érhetsz hozzám?-kérdi és megfoga a fiú kezét.-Ki tiltotta meg, hoyg nem érhetsz hozzám?-kérdi.-Én tuti, higy nem...csak montam, hogy lassítsunk a tempón...-mondja a fiú szemeibe nézve.
Lyla fájdalmasan lép Lucas mellé.-Én is!-mondja és a férfihez bújik.-Egyre rosszab lesz...-csóválja fejét.
|
A lány utolsó szavára fölemli a fejét és Emilire néz.-Nem akarlak itt hagyni de én tényleg nem bírok nélküled élni Emili....nem bírom ki hogy egyszerűen tilos...hogy nem érhetek hozzád...hogy...hogy olyan távol vagy...-mondja keserűen.-Inkább...inkáb....
Melitta csapkodni kezd és sipákolni.NEm tetszik neki az ítélet és hisztibe kezd-Nem!NEM!NEM!NEM!NEM!!!!!!-sikítozza majd Igor szikrázó szemeivel néz anyjára majd apjára utána folytatja a hisztit.
-MELITTA!-morran rá Lucas mire végre csönd lessz de a ksilány továbbra is duzzog.-Remélem ezt kinövi...
|
Emili is fel áll és továbbra is aggódva néz Chrisre.-Chris ne mondj ilyet!!!nem fogsz meghalni se így se úgy!!!-mondja komolyan.-Miért akarsz el menni?...Miért akarod itt hagyni a világot...engem?-kérdi és szemét a fiúra emeli ami tele van keserűséggel.
Lyla Melittára néz.-Nincs vita!!!Alszol!!!-mondja szigorúan és mikor végez Justin etetésével fel veszi és őt is beteszi a kiságyába.-Aludni!!!-néz a kislányra, de kicsit meg is hökköl a látványtól.
|
-De elmentem...-mondja a fiú komolyan és őszintzén mivel tényleg elment 1 szer.-Szerinted én ezt élvezem...de mostmár úgy is mind1 ha nem ebbe halok bele akkor öngyilkos leszek...nemmindegy az hogy mi visz el ??-kérdezi majd föláll és nekitámaszkodik a falnak.A fájdalom és a keserűség cseng a hangjában.Sokkal jobban szereti a lányt mint ahogy gondolta.AZzal hogy nem érhet hozzá ezer átok és fájdalom mardossa a lelkét.
Lucas berakja a kiságyba a gyereket aki újból durcáskodni kezd és előkerül az Igorra emlékeztető nézése amit csak durcás vagy csínytalan kedvében "alkalmazott"-MEli nem akaj!NEm akaj ajcsi!!!-mondja duzzogva
|
-Nem mentél el orvoshoz?-kérdi kicsit szemrehányón, de továbbra is aggódva.-Chris ez nem játék...tudod milyen veszélyes ez?-kérdi.
Justin szépen majszolja a kaját.Lyla abba hagyja Melitta etetését.-Lucas fektesd le!-kéri, hogy a lányt fektesse le aludni.
|
-jA az...-monjda kicsit szégyellve.Örül hogy a lány vele van.Emili sokat segíthetne neki hogy rendbejöjjön a lelki állapota de mivel ost nincsenek eggyütt így magaa jelenléte egy kicsit javít a fiú közérzetén de ugyanúgy elveszettnek és nyomorultnak érzi magát és megint kezd egyre jobban szinpatizállni ahalál fogalmával és gondolatával.
MElitta nem éhes és ezt hamarosan Lyla tudomásárais adja.Egy darabig falatozik majd elkezd köpködni és bürrögve köpi ki az ételt miközben a tűzoltó autó hangját utánozva csapkod a kezeivel
|
Ijetten néz a fiúra.-Igen...Már megint az a roham?-kérdi aggódva és támasztnyújt a fiúnak.-Jaj istenem...-mondja aggódva.
Lyla eközben beülteti Justint az etető székbe, majd Melittát is berakja.-Ne duzzogj!-mondja a lánynak és elketdi etetni kettőjüket.
|
[Későbbi] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
