|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.16. 19:49 - |
 |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Angie ajkán kicsúszik egy kis sikkantás . Remegő tekintettel nézi az állatot majd az amikor közel hajol összeszorított szemmel próbál hátrébb húzódni. Mikor kinyitja aszemét már nincs ot az állat. Szusszanva köbenéz majd kiengedi a félelmét és a stresszt magából. Mikor kisírta magát ügyetlenkedve megpróbál felálni de nem jut el a következő fáig sem. Összeesik. Eltörött a lába. Feljajdulva könyököl föl. Már teljesen besötétedett az orráig sem lát. Összegömgolyodik a földon sérült lábát felhúzva és kezével átkulcsolj a térdét.Még mindíg reszket a látottak alapján. Kishíján megölte egy állat aztán egy fa aztán most itt van egyedül... úgy érzi hogy folyamatos gödrökben evickél |
Szeme sarkából látja a mozgást. Odafordul és arra az irányba, ahol látta a lányt egy jó nagyot ordít, beleremeg a fél erdő. Állati énje megint elhatalmasodott rajta, ilyenkor nem emlékszik emberi tetteire, csak az ösztön hajtja, mint valami beadott kór. Nem tud mit tenni ellene.
Lassan, megfontoltan a lányhoz megy, miközben minden egyes levegő kifújásánál morgós hangot hallat. Még egy kicsit zihál és a feszültség, szinte auraként lengi körbe. Lepillant a lányra. Látszik, hogy beszorult. Állati énje felemeli a kezét és éhesen néz a lányra, de a mancs félúton megáll a levegőben.
Hol hátrébb húzza a kezét, hogy ismét lendít vele, de nem bírja véghez vinni a dolgot, mivel másik fele mindig megálljt parancsol... Valahonnan ismeri ezt a lányt...
A lány illata bejut az orrába. Meglepetten ízlelgeti az ismerős illatot, majd szeme kitágul, a felismeréstől. Rájött. Behúzza a kezét és ijedten néz a lányra. Még közelebb megy, de óvatosan. Leereszkedik négy lábra, majd két kezét a fa alá teszi és egy könnyed mozdulattal arréb dobja. Miután ezzel kész van, közel hajol Angela arcához és belenéz a szemeibe. Nem maradhat tovább...
Elfordul és beleveti magát a sűrűbe, de nem jut messzire (nála a messze 3 km, szóval úgy fél km-t ment), ő is kifulladt a harcban. Összeesik, miközben lassan a földön vergődve ismét emberi alakot ölt... De legalább messze van a lánytól... |
A lány az egészet nemigen tudja követni nameg nem is akarja.. a horror filmeket sem bírja hát ezt hogy bírná.Szájára szorítja a kezét hoyg nehogy elsikítsa magát ám amikor föltekint és látjka hogy felé zuhan egy fa Felugorva megpróbál alrébbiszkolni de ő nem olyan gyors nameg rögtön hasra is esik. Angela felsikítva kezeit tarkójára szorítva próbállja védeni magát. A fa hatalmas puffanással a lány egyik kinyújtott lábán landol. Mivel oldalvást fekszik így megúszta hogy a fa rá essen megúszta annyival hoyg csak a lábára csapódott rá egy vastagabb része. Reszkedve kicsit sírós hangon nyöszörögve próbállja letólni magáról azt az ágat ami a földgöz szögezi valószínüleg eltört lábát.Úgy érzi mintha valaki kést vágott volna a lábszárába. Iszonyatosan fáj neki. Nyögdécselve próbállja letólni majd mikor látja hogy esélytelen halkan elkezd sírni miközben kezét újból szája elé rakja nehogy az a valamio meghallja hogy ő még ott van és megegye. Eddig se volt esélye de most végképp nincs az állat ellen.Ráboruléva sérült lábára és az ágra összehúzza magát és próbálja összeszedni gondolatait
~A francba kislány nem halhatsz meg ijen könnyen~bíztatja magát gondolatban~Áhh.. nagyon fáj... elmentek már azok a medveizék? Jó most óvatosan nézz föl...~gondolkodik mire óvatosan kipillant keze fölött hoyg ottvamnnak e még az állatok |
Egy erős ütést mér a fehérre, mire az három métert csúszik a földön. Az rögtön felpattan és nekifut, de Jack kitér előle, így a másik ismét a földön köt ki. Vérben forgó szemei, még dühösebbek lesznek. Az ezüst bundájú elrugaszkodik és ráveti magát a fehérre.
Az események, gyorsak, emberi szemmel alig követketőek. De pillanatot észer lehet venni. A két vérfarkas egymáson gurul, miközben karmolnak rúgnak és harapnak. A fehér kerül felülre, leszorítja a másikat, kezét az utolsó ütésre emeli, de Jack a lábával lelöki magáról. Kihasználja a most szerzett időt. Odaugrik egy fához és öt karmával véigszántja a fát.
A fában a közepéig hatolnak az éles karmok. Felborul a fa egynesúlya és el kezd zuhanni, egyenesen a fehér felé. Egy a baj. A lány valahol ott bújt el, ahol a fa földet ér, így az is lehet, hogy ráesett, nem tudni. Minden esetre a másik könnyedén kitért a lassú fa alól.
Az ütések, megint gyorsak és alig követketőek... Az ezüst bundájú nekicsapja egy fának ellenfelét, és csak egy reccsenás hallatszik. Hogy a fa volt-e vagy a farkas azt nem lehet kitalálni. A fehér fáradtan csúszik le a fáról hosszú vérnyomot hagyva maga után.
Kezei előre csuklanak, csak lihegni tud. Elindul ellensége felé, de a fehér, már túl fáradt ahhoz, hogy védekezzen. Csak felnéz, szemében a beletörődés jelei látszanak, farkát maga alá húzza és várja az elkerülhetetlent.
A fehér fölé tornyosul, ütésre emeli a kezét, de az a fehér fejétől egy centire a fába mélyed. Ráüvölt ellenségére, mire az sietve eliszkol.
Még arra sem volt méltó, hogy megölje... |
ANgela ledermed mikor még egy olyan izé elé ugrik.Mikor felucsudik döbbenetéből elsikkantva magát beugrik egy fa mögé.-Jesszusom mi az izé ez .. medve?-zihállja maga elé meredve. Nemmer kitekinteni a farkasokra nagyon... fél hogy már ottvannak a fa mellett.
Keze remeg az idegességtől sé afélelemtől. A szívverése is fölgyorsul d enemtudja hova mehetne hisz akkor azajt csap hoyg a két állatsimán széttépné mire átesik egy bokron |
Elkáromkodja magát, de a másik morgása elnyeli a hangját. Tudta, tudta, hogy valami lesz. Miért nem történnek mindig akadálytalanul a dolgok?! Szitkozódik.
A másik megérzi az Ő szagát, így elfordul a lánytól, hisz érzi, hogy egy rivális van itt. Megfordul, miközben látványosan szimatolni kezd.
Kész ennyi az álca, de még tehet valamit, nem Angela előtt változik át. A vastag törzsű fa másik oldalára araszol és szinte azonnal érzi azt az ismerős csiklandozó érzést. Felemeli a fejét és egy elnyújtottat ordít, de a hang félúton vonyítássá alakul.
Érzi azt a hatalmas erőt az izmok feszülését... Kiszabadult és ő az úr. Senki sem állíthatja meg sen... Mi ez? Felemeli a fejét és ő is szimatol, mint a fajtársa. Nem is gondolkozik sokáig.
Közben a másik vérfarkas ismét a lány felé fordul, hisz itt van előtte a friss hús, a tálcán kínált ajándék. Előbb megeszi és aztán foglalkozik a másikkal, de több cselekvésre nem marad ideje. Hirtelen megremeg a föld, ahogy leugrik a fáról.
A lánytól és a másiktól csak egy méterre van. Lassan és fenyegetően feláll két lábra, miközben tekintete gyilkolásra készen fúródik ellensége tekintetébe. A fehér vérfarkas eltörpül mellette, de pillanatnyi meglepetését egy hosszú morgással ellenzi... |
A lányügyetlenül közekedik az erdőben-. Párszor fennakad egy egy bokron. Néhány faág megkarcolja.Mikor elkezd lemenni a nap, Angie már nagyon fáradt és megviselt- Kellett nekem az erdőbe menni.... kellett nekem egyedül lenni.. most megfog kajálni valamilyen állat...-motyogja magának szórakozottan.-Nah Angela jól megcsinálltad.. megint eltévedtél..-Áll meg szuszanni egyet egy kidőlt fatörzsön.-Már aztse tiudom merről jöttem...-motyogja grimaszolva tehetetlenségében
Hirtelen megzörren az avar. Alány azonnal felpattan a fatörzsről majd fölkap egy botot a földről ha kell használlhassa. A bokrok közül egy farkas bukkan elé. De ez a farkas más.. ennek vérben forog a szeme. NAgyobb az átlagnál. Éles fogaival vészjóslóan csattog és közben fenyegetően morog.A hatalmas fehérszőrű állat lassan cserkészve indul meg a láyn felé. Angie elkezd hátrálni. hiába van nála bot.. úgyse meri használlni.Kicsit kezd kétségbe esni mivel most tere sincs hogy elfusson.. tutira elesne ahoyg magát ismeri |
Nem szólal meg, csak figyeli a lány ügyködését, míg el nem veszik a szeme elől. Gondolatai egymást kergetik, és össze is gabalyodnak. Száját és öklét összeszorítja jár az agya.
Mit csináljon? Menjen utána vagy hagyja a sorsára? Utána menni tilos, de egyedül, tán veszélybe kerül. Tehetetlenségében egy káromkodással megfűszerezve beleboxol egy fa törzsébe, melynek hatására egy jó nagy lyuk keletkezeik szegény fában.
Egyre dühösebb magára. Miért törődik egy emberrel? Hisz ugyan olyan, mint a többi a fajtájából. Győzködi magát, nem túl nagy sikerrel...
Beveti magát a sűrűbe és egy természetellenesen nagy ugrással már fenn is van egy fán. Állati mozgással feljebb megy rajta, majd átugrik egy másikra. Körbe néz és rögtön meg is pillantja a sűrűben botladozó lányt.
Terve, tökéletesnek tűnt. Nem érintkezik Angelával, de ha veszély fenyegetné a lányt, tud neki segíteni, bár akkor annyi a rejtőzkködésnek. Este meg jó messzire eltűnik Angela táborhelyétől, így elkerüli a kíváncsi kérdéseket és a bajt. Reméli, hogy akciójában nem lesz semmi hiba, bár mindig akármilyen tökéletes egy terv lehet benne baki.
A lány továbbmegy, így ő is átugrik a következő fára. Próbál úgy elrugaszkodni és földet érni, hogy ne csapjon semmilyen zajt és ne is lássa meg. |
A lány elsápadva néz föl a fára .Mikor a fiú lemászik és látja hogy semmi baja megkönnyebbülve fölsóhajt.-És ha most leestél volna?-kéri kicist számon a fiún majd elmsooylodik.-Arra?-kérdi ugyan arra mutatva amerre a fiú mutat.-Pedig én valahogy onnét jöttem..-mondja elgondolkodva megmutatva honnét keveredett ki.
Érzi hogy a fiú kicsit idegenkedik tőle bár nemtudja miért.-Oh.. rendben köszönöm...-mosolyog rá a fiúra majd körbetekint hátha lát arra ösvényt de reménye alább hagy amikor látja hogy miylen sűrű a növényzet.-Akkor... megpróbálok hazajutni...-mondja.. inkább csak magát győzködve hogy hazatalál.Azzal elindul.Kicsit ügyetlenül kishíján átesik egy bokron mialatt beveti magát az erdőbe. |
Elmosolyodik Angela aggódását látva, de mielőtt válaszolhatna a lány feltesz egy kérdést. Hát igen, ami teli találat volt a lelkében. Felvillan egy kép. Egylányról, ki másnap reggel sír neki, hogy menjen el, nem bírja tovább... Elkomorodik és egy kis csend után szólal csak meg.
- Messziről a városon túlról... De nem érdekes. - zárja le a témát. - Szóval a te városod úgy néz ki mint egy város... Ki hitte volna. - mosolyodik el és mielőtt Angela bármit reagálhatna, két kezével elrugaszkodik az ágtól.
Légtornászi ügyességgel és könnyedséggel ugrik egyik ágról a másikra. Egy-két kicsi gallyacska letörik a lába alatt.
- Vigyázat oda lenn! Fejeket behúzni! - kiált le, miközben akadálytalanul folytatja az útját. Felér a fa tetjére, kiegyenesedik és mint egy sas, lassan körbekémleli a tájat. Körös-körül csak erdők, tavak, tisztások és völgyek színes változata terül el. Éles szemével nem adja fel a vadászatot bármilyen városra utaló dolgot keresve.
Közben lelke másik része elégedetten figyeli a kihalt teret. Nincs ember, itt el lehet bújni... Sőt még ha szerencséje van, még élelem forrást is sikerül keresnie... Közben a levegőben füst kígyózását veszi észre. Épületeket nem lát, de ez a fekete füst legalább egy támpont, hogy merre induljanak.
Utána már csak pár pillanatba telik, hogy ismét a földön legyen. Leporolja magáról a leveleket és a különböző kitartó bogarakat, kik a ruháján kerestek menedéket.
- Jelentem, megtaláltam a várost. Előre szólok nem lesz könnyű és rövid út. Lehet, hogy még éjszakára is meg kell állnod. - kinyújtja a kezét és elmutat balra. - Arrafelé kell menned, keletre... - fejezi be. Reméli, hogy a lány nem akarja, hogy vele menjen, hisz ha éjszakára meg kell állniuk, akkor... Nyel egyet és feszengve várja a választ. Nem akarja bántani a lányt. Már ahhoz eléggé megkedvelte, hogy tudja ártalmatlan és ráadásul kedves. Egy igazi védelmezni való, gyönyörű kincs. Ha rájönne, hogy ő mi fajta.
Nem néz rá a lányra, nem bír ránézni. Nem akar vele rosszindulatú lenni, de azt azért mégsem akarhatja, hogy cipeljen magával egy vérfarkast... Szíve mélyén aggódott volna Angeláért, ha egyedül menne, de ha vele tartana... Az önzés lenne, maga részéről.
De valami oknál fogva, agyában egy picike pont, szinte kívánta, hogy a lánnyal tarthasson. |
-Ahha a városban...-feleli.-Hát úgy néz ki mint minden város.. vannak emeletes házak meg... jézusom!-Sápad el mikor meglátja mire készül a fiú.-Leeshetsz! Annyira nem fontos...-mentegetőzik aggodalmasan közelebb lépve a fához hogyha kell akkor lehúzhassa onnét a srácot mielött az még feljebb mászhatna(XD).
~Megőrült? És ha nyakát szegi? Nemtudom hol a város ... nemtudom elvinni a kórházba...abból meg semmi jó nem lenne ha én látnám el... kétbal kezes vagyok~ gondolkodik magában miközben továbbra is aggodalmas pillantásokat küld a fiú felé.-De te honnét jöttél ha nem a városból?-kérdi gyorsan témát válltva. |
Most rajta van a sor, hogy meglepődjön. Nem érti, hogy miért ilyen közvetlen egy idegennel szemben a lány, de nem kérdez rá. Mikor a lány küld egy mosoly, egy pillanatra ő is mintha vigyorogna, de el is tűnik az arcáról.
- Nem tudom, hogy merre van a város, mivel nem rég vagyok itt. - adja meg a lelombozó választ. Hisz azt sem tudta idáig, hogy van valamerre egy város! A gyanakvás, szinte egyik pillanatról a másikra eltűnik a lelkéből. Hogyan lehetne ez a lány vadász?! Értetlenkedik. Többet meg kell tudnia a helyről és úgy látszik Angela ismeri a helyet. Ki kell használnia az alkalmat, de nem veri át a lányt. - Te itt élsz? Mármint nem az erdőre gondolok, hanem a városra... - mielőtt választ kaphatna eszébe jut egy ötlet.
- Hogy néz ki a város távolról? - kérdi és megfogja a legközelebbi fa legalsó ágát. Fél keze és lába már a fán van, úgy néz vissza a választ várva. |
A lány megtorpan. SZemmel láthatóan meglepte a férfi udvariassága. Lányos zavarában kicsit elpirul.
-Öhmm...Helló! Hát azt jó lenne tudni mit csinálok.. mert már magam sem tudom..-vallja be körbenézve.Mitsem sejtő naívitása semmi veszélyt nem jelez az idegen felé.-Egyépként Angela vagyok.. Angela Weinder.-Mutatkozik be.-Nemtudod véletlenül hogy juthatok vissza a városba? Egy csapat farkas kergetett idáig...és bevallom eltévegtem..-motyogja a végét kissé szégyenlősen.Angie kissé szórakozot jellem és még él benne az hogy minden ember jó...ő személy szerint nem"hisz" sem a vámpírokban sem a vérfarkasokban, így boldog tudatlanságban él. Óvatosan végignéz a vérfin majd megejt egy kedves mosolyt felé |
Reflex szerűen megrántja a fejét, mikor meghallja az avar hangját. A ropogások nagyok és ütemesek, így ki tudja találni, hogy az erre tévedt akárki, biztos nem egy kistestű erdőlakó, vagy valami más. A szaga is eltér az erdő illatától... Emberek jellegzetes illata.
Felugrik, majd rögtön lelapul, szinte hozzáolvad a földhöz. A sűrű közül tisztán rálát a tisztásra. Csak vár és vár. Tapasztalta már az emberek kegyetlenségét, így már a harcra is felkészült, de mikor megpillantja a lányt megnyugszik. Nincs veszélyben, nem lesz harc.
De gyanakvása még nem ül el, hisz mostanában mindenféle embereket bevesznek vadászoknak. A lány feléje közelít, tehát, már semmi értelme a bujkálásnak. Határozottan és férfiasan, kilép ő is a tisztásra, megmutatva magát.
El kell ismernie emberhez képest elég csinos volt az ismeretlen. Lassan végigméri, majd biccent egyet. Fejében ott cseng: óvatosnak kell lenni, óvatosnak. Új hely, új környezet, új alakok, új veszélyek. Ez mind mind feszélyezi, így hogy rögtön találkozik valakivel eléggé összezavarja, de végül is sikerül megütnie a kellemes és udvarias hangot.
- Jó napot! Mit csinál errefelé? - kérdi igazi kíváncsisággal. - A nevem Jack Lerseth. - mutatkozik be és meghajol, ahogy régen szokták a hölgyeknek. |
Megzördül az avar.Léptek zaja szűrődik ki a fák sűrűje közül.Egy lány botladozik ki a kis tisztásra a bokrok közül. Ruháját kicist megtépázták akeszekusza gallyak.Eltévedt és nemtalál ki az erdőből. Tudja hogy veszélyes egyedül sétálgatnia az erdőben de mágis ami tilos az biztos érdekes...Így hát a felfedezés kezdetét vette csakhogy hamar átment rettegésbe mikor egy csapat farkas megkergette. Így jól el is tévedt.. mostmeg ittvan egy az isten háta mögötti tisztáson.Körbetekint félszegen majd észrevesz egy távoli alakot.Érdeklődve tekint felé |
Csak, fut, fut, mintha az életéért futna versenyt. Lába, nem csap zajt, lihegése alig hallatszik, a sűrű fák közt nem látszódik. Már vagy töb km-t futott, de nem áll meg. Tudja, hogy az Ő kérése parancs, és nem akarja megint az arcán látni a szenvedést.Az ő hibája, és reméli, hogy ezzel jóvá teszi.
Hirtelen megáll, hallgatózik, mintha valamit hallot volna, aztán megrázza a fejét, de nem fut tovább. Leül a puha avarra és semmitmondó szemekkel bámul maga elé. Az első dolog, amit találnia kell, egy búvóhely és élelem közelség, aztán már körül lehet nézni.
És csak ül, mintha valakire várna... |
Egy tófölé irányítja Herot aki még alacsonyabbra szál.Nevra elengedi a ló szörényét és szét tárj akezeit.-Imádok repülni...-mondja és hátra hajtaj fejét a fiú vállára.
|
-Sokkal...-mondja a fiú és kicsit magabiztosabban néz körbe.
|
Elmosolyodik.-Megszoktam már és bízom Heroban.-mondja kedvesen.-Ha gondolod lejebb szálhatunk.-azzal Hero átszágúldva a felhőkön közelít a földhöz, majd 5méterre a föld fölött repültovább.-Na így jobb?-kérdi kedvesen és megpaskolgatja lovát.
|
George továbbra is csukodt szemmel rábízva magát a lányra kapaszkodik Nevrába-Ezt te hogy bírod????Nekem halálfélelmem van pedig ez nálam elég ritka.
|
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
