|
Témaindító hozzászólás
|
2006.12.16. 19:49 - |
 |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
-Elmultam már 18... miért ne gagyhatnának itt.. különben is.. megvagyok én egyedül...mondjuk.. jólvan fogjuk rá nagynehezen..-sóhajtja majd elmosolyodik.-ÖHm... jólvan.. de tudod szerintem eléggé közel vagyunk ahhozhogy felzabáljon minket valami nagy állat...te aludjál csak nyugodtan ha gondolod.. én meg tartom a frontot..-mosolyogja |
- És itt hagyták a lányukat? - kerekedik ki a szeme. - Nem is érdekli őket, hogy mi van veled? Csak fogták a cuccukat és elhúztak?! - Nem sokszor szokott foglalkozni más emberek bajával, vagy dolgaival, de ezt nem hagyta hidegen. Nem értette, hogy hogyan csinálhat ilyet egy emberi szülő. Mindegy nem is akarja megérteni.
- Furcsállom... Na, mindegy. - vonja meg a vállát egy kis elmélkedés után. - Szerintem tegyük el magunkat holnapra. - figyeli, hogy gondolja. |
-Álltalában állandóan...de ez amiatt van hogy kicsit hóbortos vagyok. vagyis anyuék azt mondják...-mondja halkan.-Hát ők megvannak... valahol a városban..-feleli-nem üdülnek valami wellness hotelban |
- Hát, de ha az elejétől melletted lettem volna, akkor lehet, hogy nem történt volna ez. - mutat Angela lábára. - Mindig megsérülsz?... Akkor ezen változtatunk. Ne kérdezd, hogy hogy, de valahogy megoldjuk. - jelenti ki, majd egy ásítási roham tör rá. Kezét a szája elé rakva ásít egyet-kettőt, majd hármat. - Bocs... És mi van a szüleiddel? - kérdi, de már egyre azon töri a fejét, hogy hány óra lehet. - Nem aggódnak érted? |
-Csak kérdeztem mielött még valami dühös maca rontana ránk az erdőből hogy hol vagy-neveti-A lábam? kicsit fáj.. de ha nem mozgatom akkor nem annyira vészes..-mosolyogja.-Mi Miért kérsz bocsánatot-értetlenkedik-Nem te lökted ráma fát....nem tartozl semmilyen felelősséggel értem.. és különben is.. én mindíg megsérülök-legyinti |
- Nincs testvérem, egy se, de valahogy sosem akartam. - gondolkodik elmélázva. - Nana, miért érdekel, hogy van-e barátnőm? - kacag fel. - Egyébként most szabad vagyok. - válaszolja mosolyogva.
Szétnéz a sűrű fákon és a mögötte lévő sötétségen.
- A tájékodózás a véremben van. Mit is mondjak nem mindenkinek van ekkora mázlija, hogy pont egy két lábon járó térképpel fusson össze. - húzza ki magát nagy komolyan, de nem bírja ki egy mosoly nélkül. - Látod, minden rosszban van valami jó... Amúgy, hogy van a lábad? - kérdi fürkésző arccal. - Bocsánat, hogy megsebesültél. - szalad ki a száján, mielőtt gondolkozhatott volna. |
-Nem is tudom....-gondolkodik el.-Van e tesód....Barátnőd....öööö...hmm.És hogy honnan tudsz ilyen jól tájékozódni ezen a hejen...-kuncogja avégét mivel neki ez kész labirintus |
Elgondolkodva néz a táncoló tűzbe. Mit is mesélhetne magáról? Mert mesélni valója van bőven, a vérfarkas lététől kezdődően, de azo kívül...
- Hát...- kezd bele és megvakarja a fejét. - Egy kis városban éltem, sőt inkább falunak nevezhető, olyan kicsi volt. Ööö... Aztán a szüleim meghaltak, így mivel nem volt miért maradnom eljöttem és most itt vagyok... Szeretek tornázni, meg... - gondolkozik. Sosem volt a szavak embere, főleg akkor fogy el a tudása, mikor róla van szó. - Mit szeretnél tudni? - kérdezi megsemmisülten. |
-Na ezt kikérem magamnak.. csak a libák veszélyesek.. azok a szőke pláza micsodák...nagyon gonoszak tudnak lenni...-mondja helyeselve.-ömm.. ha már itt vagyunk... meséllj valamit magadról...már eleget hallgattál engem.. |
Miközben hallgatja a lányt, néha-néha akaratlanul is elmosolyodik. A tűz barátságosan pattog.
- Ajaj, akkor lehet, hogy nem kéne melletted lennem? - löki meg gyengéden a vállával Angelát vicelődve.
Egy pillanatra megmagyarázhatatlan komorság ül a lelkébe, de aztán, ahogy jött, úgy megy el. Nem érti, hogy miért volt ez, de végül nem foglalkozik vele.
- Hallottam már a női bosszúról, de szerencsére még nem tapasztaltam. - eltúlozva sóhajt egyet. - Hát igen, a nőknél nincsen veszélyesebb.
Furcsállja, hogy nem mondja el az egészet, de nem kérdez rá. Nem lepleződhet le. Mikor a lány elneveti magát ő se bírja ki egy mosoly nélkül. |
-Naaa.. ne nevess ki..-mrogja durcásan a lány.-AZért vagyok veszélyes mert vonzom a veszélyt és körülöttem mindenkire kiterjesztem..-sóhajtja térdére könyökölve.
-Azrt mert összejöttem Jeremyvel...-mondja eltekintve..-ÉS a lányok féltékenyek voltak.. tuti hogy megátkoztak...-sóhajtja.-Jeremy ejtett... aztán bkerültem az erdőbe eltévedtem.. aztán megint.. aztán ..-itt szünetet tart-Rámdőlt a fa!-adja elő drámaiain az egészet majd elneveti magát. |
Az ég lassan még sötétebb lesz, feljönnek a csillagok, távoli tücskök ciripelése és esti madarak dala hallatszik, miközben a tűz fáradhatatlanul teszi a dolgát. Mélyet szippant a hűvös levegőből.
Ilyenkor szokott vadászni. Tudja, nem valami kellemes dolog az embereknek, hogy minden nap meghal valaki, de nem tehet semmit. Minél tovább nem változik át, annál tovább növekszik benne a feszültség, és a végén akaratlanul is átváltozna. De ilyenkor sokkal nagyobb károkat okoz, mintha sokszor átváltozik... Akkor a benne élő fenevad nyugodtabb állapotban van.
Komolyan néz a lányra, majd hirtelen elneveti magát. Egészséges kacaja megtöri a nyugodt esti természet zaját, de nem bírja tovább.
- Veszélyes? Miért? Tanulsz valami harcot? - kérdi huncut mosollyal. - És miért tennének rád átkot az iskolatársaid?! |
-Nem.. nemvagyok zűrös..cska...vonzoma bajt..-motyogja szégyenlősen eltekintve-Naná hogy pont rámdől a fa a baromi nagy erdőben.. ekkora szerencsém van...-motyogja.
-De tényleg veszélyes vagyok.. szerintem elátkoztak.. biztos azok a sulis csajok..-fecsegi |
Csak hümmög egyet, hogy érti.
- Te mindig ilyen zűrös lány vagy? - kérdi viccelődve, miközben széles vigyor terül el az arcán.
Örült, hogy nem hozta szóba a vérfarkasokat a lány. Odamegy a tűzhöz és szórakozottan megpiszkálja, majd visszaül és kérdőn néz Angelára. Eszébe jut, hogy a dolgok egyáltalán nem úgy alakulnak, ahogy ő elképzelte, mégis boldog. Ki tudja, talán így kell lennie. Ezem elmosolyodik. |
-Ohh értem...-mondja alány kicsit zavartan eltekintve majd elpirula kérdésre nameg arra hoyg hallani lehetett az erdő végéből a sikítozását.-CSak.. hoztam a formámat.. bajba keveredtem...-mondja a fiú kicsit zavartan.-Rámdőlt az a fa..-mutata a bűnös fára XD A vérfarkasokat nememlíti fél hogy a fiú hülyének nézné.. különben sem tudná elmondani mik voltak azok.. medvék vagy farkasok... |
Érezte, hogy ez következik.
- Nem rég keveredtem ide. Még új vagyok és messziről vándoroltam. Az volt a célom, hogy keresek egy új helyet, ahol élhetek, mivel az előző... Nem tetszett. Pár km-rel arréb van egy buszmegálló, ott mondták, hogy van itt valamerre egy város és több kis település, így elindultam erre felé.
- Hallottam a sikításod, pedig nagyon messze voltam tőled, úgy volt, hogy én is letáborozok, de meghallottalak, így idejöttem. - hazudja nagy nehezen. - Mi történt veled? Miért sikítottál? |
A lány feljajdul mikor a lábához érnek majd kcisit értetlenül nézi a fiú ténykedését.-Hé mi a gond?És honna tudtad hogy itt vagyok.. hiz eltévedtem..meint..-duzzog saját hüyleségén.-öhmm...te mégis mondcsak mit csinállsz az erdőben...-kérdi egyre értetlenebbül.. nem áll ösze neki a kép |
Elereszti a füle mellett a lány kérdéseit. Orvos kell neki, azt rögtön látja. Óvatosan felemeli a sérült lábat, majd egy jó darabig nézi, végül megtapogatja. Nem biztos, hogy eltört, talán csak megrepedt a csontja. Óvatosan leteszi a lány lábát, majd Angela szemébe néz.
- Talán eltört, de nem tudom megállapítani, mivel nem vagyok orvos. - mondja. Körbenéz, majd összeszed néhány kisebb ágat és egy kupacba rakja őket. Tüzet csinál és meggyújtja a farakást, így az esti sötét és hideg levegő világossággal és melegséggel telik meg.
Miután ezzel végzett leül a lány mellé és belebámul a tűzbe. Bűntudata van, hisz ő csinálta, miatta sérült meg a lány. Ha meg tudná mondani, hogy mennyire sajnálja, de Angela csak két vérfarkast látott. Sóhajt egyet, egy gyenge mosollyal ránéz a lányra.
- Ne aggódj, vigyázok rád! Aludj, most arra van a legnagyobb szükséged. Majd holnap megyünk tovább. - Próbálja kerülni a vérfarkasos témát. Most ahhoz van a legkevésbé kedve, hogy hazugságokat találjon ki. Mivel nem fogja megmondani az igazságot. Épp elég volt szegénynek egy napra ennyi dolog. |
A lány felsikkant az érintésre majd azonnal a hátára pördül hogy lássa támadóját. Mikor ézi hogy nem bundába hanem valamilyen anyagba ütközik a keze megnyugszik.
-Jesszusom.. azthittem megint valami meg akar enni..-motyogja kicsit ügyetlenül felülve.-Hogy hoyg kerülsz ide?-kérdi kicist nyöszörögve a fájdalomtól de még most is képes mosolyogni.-Bocs.. nemakartalak megütni..-kér elnézést |
Miután visszaváltozik, egy jó ideig csak fekszik és liheg, aztán feltápászkodik és leül egy fa tövébe. Emlékszik mindenre, ami történt, csak épp nem tudta irányítani a történéseket... Angelának segítség kell, ezt tudja. Rögtön feltápászkodik és gyenge remegő végtagokkal, de ismét el kezd futni...
Kicsit tovább tartott az út, mint másik alakjában, de leaglább itt van. Látja a lányt és összeszorul a szíve. Odafut hozzá és leguggol mellé megérinti a vállát.
- Angela... - suttogja, miközben átkarolja a lányt. Mivel talán sötétben nem ismerte fel a lány őt, így emlékezteti. - Én vagyok, Jack... |
[385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
