Mikor az idegen a lányt nézi, egész testével eltakarja Angelát az idegen szeme elől.
- Ki mondta, hogy esélyt adok rá, hogy utána fuss? - kérdi rideg és vészjósló hangon, mégis maga a megtestesült nyugalom. Szeme egy perce sem hagyja el az idegent.
Ang értetlenül néz a fiúra. ~ersze majd fájós lábbal rohangászok~neveti ki saját magát gondolatban. Mikor a férfi kilép értetlenül és meglepetten tekint rá majd kissé felháborodik.-Nem vagyok szuka!~goromba barbár barom~fejezi be gondolatban a monológját majd teljesen belepirul a fixírozásba.. zavarba hozza
Gigro ezt végig hallgatva jót mulat rajta, majd megszólal immár emberi alakban van.-Mert el tudna szaladni előlem a kis csöp lábain!-hangzik egy hátborzongatan gúnyos hang a bokor mögűl, majd nyugodan fel tűnik megmutatva magát.Végig Angiet fixirozza.Látszik az ördögi kéj szemében.-Úgy is el vesztettem az elöző szukámat!-kacagja nagyon jól érezvén magát a helyzetben.
Halkan kuncog a lány reakcióján, majd hirtelen megtorpan, szemét összehúzza lesi a körülöttük lévő vidéket. Érzi a szagát, tudja, hogy itt van a másik. Vért akar, érzi. Hirtelen szeme belefúródik egy bokor mögötti szempárba. Végtelenbe nyúló másodpercig nézi és csak nézi, majd ismét Ang felé fordul és megfogja a lány kezét.
- Ang... Ha valami történik, például egy korcs farkas tör ránk, akkor tudod mi a dolgod. Sose nézz hárta, csak szaladj. - mondja komolyan, de mégis úgy, hogy ne érezze a lány a hangjában lévő feszültséget. Még mielőtt a lány megkérdezhette volna, hogy miért, gyorsan folytatta. - Nyugalom nincs semmi baj. Csak ha netán ez lenne.
Ismét elindult Ang mellett, de végtelen lelki nyugalmából és higgadságából, még az idegen sem zökkentette ki. Miért is zökkentené? ~ Baj akar? Hát megkapja... ~ húzódott ördögi félmosolyra a szája.
-Naa ne gúnyolódj..-löki vállon a fiút.-Pertsze ott is történtek dolgok de most hadd ne részletezzem.. legalább normálisságom látszatát had őrizzem meg..-nevetgél. Neki nem tűnik föl persze ebből semmi sem így megy tovább gyanútlanul
Jó pár méterre a párostól avar zörgés hallatszik ami egyre hangosabb ahogy közeledik feléjük egy eléggé tiszteletet parancsoló állat.Pontosabban egy vérfarkas.Gigro hátra hagyva falkáját új területet keres nekik, de közben megütötte orrát egy igen ínycsiklandozó illat így irányt váltva most Angie és Jack felé tart.Itt ott a hiányosabb fáknál kitűnik egy vörös folt, majd eltűnik és pár lépéssel arébb újra felbukkan.A páros körül olálkodva méregeti őket.Gondolkodik, hisz ha sikerrel jár két legyet üthet egycsapásra.
- Nem illik össze, hogy egyfolytában bajba keveredsz és nem törént veled semmi izgi. Burokban keresed a bajt? -nevet fel. Járása könnyed és rugalmas, mégis lassan megy, hogy Ang ne maradjon le. - Furcsa lány vagy te. A korodbeliek az városban sikítozva nézik a legújabb divat ruháit, te pedig törött lábbal mész egy erdőben.
Angie kicist értetlenülé néz a fiúra majd felsóhajtva elindul utána.-Nem egy faluba születtem aztán költöztünk oda.. eléggé uncsi.. az erdőben több dolog történt velem edig...-neveti
- Ja. - válaszolja tömören, de mosolyogva. - De egyáltalán nem biztonságos. - komorodik el. - Máskor sose légy egyedül egy ilyen helyen. Ez a gyönyörűség csak álca... - figyelmezteti a lányt, majd a lábára esik a pillantása, de nem szól. Földdel beborítja a tűz helyét és jól megtapossa, hogy véletlenül se gyulladjon ki ismét.
Elmutat Angelától balra lévő irányba. - Arra. Ha jól haladunk, akkor még naplemente előtt a városba érünk... Persze, ha bírja a lábad és nem találkozunk erdőlakókkal. - zsebében a három gomba pihen szükség esetén, ha Ang megéhezne. Lassan elindul, hogy a lány tartani tudja az iramot.
- ... És milyen a városban élni? Már itt születtél vagy ide költöztetek?
Angela álmosan felül é smegdörzsöli a szemét.-Ho hova sietünk?-kérdi értetlenül majd feljápászkodik. Kicsit felszisszen ahyog a súlyt a lábára helyezi de megbír állni.- sosem aludtam még szabad ég alatt... félelmetes de gyönyörű is egyben..-mondja halkan körbefordulva.-Nah merre tovább-mosolyog a fiúra.-Biztos beépített iránytűd van..-kuncogja hozzátéve
Mikor meglátja a lány mozgolódását, hang nélkül leugrik a fáról, majd odahajol hozzá és halk duruzsuló hangon megszólal.
- Ang... Jó reggelt, menni kéne tovább... - de mikor látja, hogy a lány nem mozdul elfordul. ~Tán kér reggelit? Vagy ne? Vagy... Mi törődök én vele?!~ Azért magában vívódva elmegy, pár másodperc múlva kezében három darab gombával tér vissza. Nem tudja, hogy a lány éhes-e vagy nem, de a biztonság kedvéért hozott valami éhségoldót. Tudja, a gombák nem mérezőek: a szimata elárulta.
Mikor látja, hogy a lány még mindig nem ébredt fel ismét odamegy hozzá.
- Angela... Angela!!! - mondja hangosabban, miközben megrázta a vállánál a lányt.
Angie másnap kifejezetten korán ébred. Nyújtózkodva fordul hasra majd gömböjödik össze újra. Nem akar felkelni.. csak nézelődik a földről. Tetszik neki az erdő friss illata, a madarak dala így kora reggel.Lába már nem fáj. Kicsit belilult ugyan de nagyobb baja nem esett
Nem talált benne semmi különöset, hogy az idegen továbbállt, hogy megkeresse a párját, de azért valamit mégsem értett...
- Aha, de akkor is jobb, ha megnézi egy orvos. - nem fogad el semmilyen kifogást sem. Látja, ahogy a lány egyre álmosabb lesz. - Jó éjet! - suttogja, de nem tudja, hogy a lány még hallotta-e. Ki tudja hány perc telt el, de nem veszi le a szemét Angeláról. Nézi, ahogy egyenletesen lélegzik az álmok birodalma felé indulva. Kisimít egy tincset a lány arcából, majd feláll és az alig élő tűzre rak még pár ágat.
Nem ül vissza a helyére. A fára, amelyik tövében Ang alszik, felmászik és ismét körülnéz. Az égen csak a hold világít, de éles szeme még így is tisztán lát. Ahogy selytette, már közelednek a városhoz.. Ráül egy vastag ágra és nézi az eget, ahogy az éjszakát lassan felváltja a nappal.
-Szerintem jól kibarangoltam magam egy életre.. egyépként meg úgynéz lki mégsem törött el nézd..-mutatja hogy miylen ügyesen képes mozgatni a lábfejét.-Csak kicist fáj..-kuncogja kcisit sírásrahajolva mivel azért még fáj neki.-asszem tényleg lefekszem mielött hüyleségeket kezdek beszélni.. motyogja
Nehéz egyszerre két olyan szituációt játszani, amikor az egyikben nyugodtnak és gondatlan embernek kell tűnnöd, a másikban meg egy fajtársadnak kell bizonygatnod valamit. De a végén csak megoldja.
- Holnap, tovább megyünk és, ha a városba értünk, elviszlek egy kórházba. Eléggé aggódok a lábad miatt. Utána, azt már te döntöd el, hogy mit akarsz. A kórházban maradsz, vagy hazamész, esetleg visszajössz az erdőbe barangolni. - huncut félmosolyjával néz a lányra. Mikor látja a fáradtságot Ang arcán megjegyzi. - Tényleg aludnod kéne. Azt akarod, hogy a dokik még egy tabblettát is felírjanak neked, azzal a szöveggel, hogy: Alváshiány miatt két hétig, esténként egy kapszulát bevenni a dobozból. - utánozza orrhangon a tárgyilagos orvost.
- Ha egy vérben forgó szemű fehér bundájú vérfarkasra gondolsz, aki meg akarta enni a mellettem ülő lány, akkor a válaszom, igen láttam és el is kergettem. - mondja ugyan azon a hangszínen, amin morgott is. Száján alig látszik, hogy beszél, csak a tekintete az, ami elárulja, hogy az erdőben lévő nőstényhez beszél.
Andela kicsit azért mégiscsak fáradt. álmosan kicist bóbiskolva néz maga elé.~Nah most akárhogy is de nemmeheek haza.. ha anyu megtudja mi történt nekem annyi....valamit kikell találnom....~töprend miközben maga elé néz a sötétbe.Nem igen veszi észre azt hogy rajtuk kívül van más is az erdőben.-Holnap mi lessz?-kérdi érdeklődve a fiúra emelve tekintetét kérdőn.
*Alice értöen megbilenti a fejét.Meghaja párja nyüszitését és a hang felé veszi az irányt.*-Hazutál biztosan látad hogyha inen jön a hang ugye nem bántotad?-
- Nem vagyok fáradt, csak gondoltam lehet, hogy neked pihenned kéne az eset után. De ha nem, akkor mindegy. - mosolyog rá. A szél egy pillanatra felerősödik és meglibbenti a lány haját. Élvezettel szagol bele a levegőbe és megállapítja, hogy Angelának gyönyörű illata van. Nem parfüm, amit az emberek is éreznek, hanem egy belülről jövő saját illat.
Aztán az illathoz egy idegen szag is kapcsolódik. Merőn nézi a bokrok és fák kusza sűrűjét. Már rég hallja, az idegen erre tart. De a lány biztos nem hallhatja, mivel még nagyon messze van tőlük az idegen.
Felerősödik a szag, és megérzi benne azt a vad aromát: Vérfarkas. Összehúzza a szemöldökét. Vajon hány fajtársa él még itt? Izmai egy pillanatra megrándulnak és kilép a nőstény.
Haja mögül, rideg, félelemetes pillantással méregeti az idegent. Végignéz rajta és rögtön megállapítja, hogy nincs itt semmilyen kihívás. Persze ezzel nem lenézi akarja a nőstényt, de tény, ami tény: Tudja, hogy mekkora a saját ereje.
Egy olyan mély frekvenciájú, mélyből jövő morgást hallatott, amit emberi fül nem érzékelhet. Nem fenyegető, vagy ellenséges morgás volt ez, hanem egy figyelmeztető rövid, mégis hatásos morgás. Ami figyelmeztet arra, hogy nem minden jelenlevő tudja, hogy ő maga is egy vérfarkas. És ezt szeretné, ha így is maradna.
De mindez csak egy pillanatig tartott. Felvette ismét nyugodt, barázdátlan arckifejezését.
- Nem, én mindenesetre nem láttam egyiket se. - feleli barátságos hangot megütve. Látott itt egy fehér vérfarkast, sőt harcolt is vele, de ezt mégsem mondhatja, mikor Angelának azt mondta, hogy nem látott semmit. Tehát ennél a hazugságnál tartva magát nézett bele a tűzbe.
AJÁNLOM AZ OLDALT
