|
Témaindító hozzászólás
|
2009.02.14. 18:42 - |
|
[Későbbi] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
A fiú egy pillanatra a lányra emeli a tekintetét majd eltekint róla.Egy csomó kérdése lenne de a lány szavai után nem kockáztat.Inkább csöndben marad.Egyik kezét kicsit felhúzva maga mellett megtámasztja majd féloldalasan a lányhoz közelebb hajolva néz a szemébe fürkészőleg. Arra kíváncsi hogy Dy most bántani akarja vagy valami mást akar vagy csak játszik vele... tudja hogy a fájdalommal kekeckedik de a fiú kíváncsi fajta |
Dy föl emelve fejét nézi a fiút.-Nem tudok úgy hozzád érni, hogy ne kívánjalak meg mint étel...-mondja csöndesen végig simítva a fiú arcán. |
Preston megfeszül.Összeszorítva szemét várja hogy megint jön a fulladás.Mikor az elmarad felsóhajt, de nem mozdul. Hagyj ahogy a lány irányítson.. abban reménykedve hogy akkor nem fogja bántani.Légzése kcisit felgyorsul... az érzékiség azért hatássla van rá is h anem is mutatja ki.. mégiscsak gyönyörű a lányXD aármilyen félelmetes is néha |
Dy el vigyorodik, majd flé magasodva szájával végig simít a fiú szűján.Nyelvét kidugva körbe rajzolja azt.-Fájt?-kérdi babusgatón, de nem nyálasan. |
A fiú-t meglepi a váratlan "támadás". Megszédülve hanyattdől az ágyon a fejét fogva.-jójó.. nyugi.. csak ezt ne.. ahh a fejem..-motyogja fájdalmasan. Halványan pár fájdalomhullám kiszabadul a blokkolásból d emég tartja magát a fiú |
Dy komor arcal nézi a fiút.-Láttál te itt supermarketet?-kérdi gúnyosan, majd közel hajolva kicsit ki szív a fiúból, de épp hogy egy pillanatra megszédüljön.-Mivel nem igen fogsz innen kikerülni így el mondom.-mondja le könyökölve az ágyra.-Mi ebből táplálkozunk.Nekünk az emberi étel csak nass, de nem maradnánk életben ha csak azt ennénk.Amúgy nem is eszünk emeri ételt....-von vállat, majd szigorúan rá pillant..-Vigyázz mit mondasz mert mindjárt a Herceg elé kerülsz...-morogja. |
A fiú kicsit elvigyorodik hoyg sikerült érzelmet kicsikarnia egy démonból.-Nem nem az életmódotok döbbentett meg.. hanem hogy közösségben éltek... már megcbocsáss de nemtűntök annak a hűde közösségbenösszetartunk fajnak...egyépként meg nekem is feltünk... aztsem tudtam hogy nálatok egyeduralom van..(itt a hercegre céloz)-Az igaz hog ygyilkoljuk egymást.. de ha most ebben rivalizálni akarsz a mi fajunk a legősibb és a legtisztább... ti tőlünk jöttetek.. ha mi nem lennénk valszeg tisem lennétek..-tezsi hozzá cseppet sem kioktatóan csak társalog.-arról tudtam hogy másik idősíkon éltek.. de azt nem hogy szervezett közösségbe... azt is tudtam hogy vannak családok.. meglepő volt de valahogy logikusnak tünt akkor mikor pár bosszúálló démon esett nekem..vagy hüyleséget mondok?-kérdi látszik hogy a fiú informálódni próbál de mivel itt ragadt nagy veszélyt senkire sem jelenthet ezzel.. viszont emberek közül ő a legimformáltabb a fajról.-a teleportot meg az erők felépítését és az energiát amivel működiknemértem.. meg azt sem amit csináltok..-célotz arra mikor az energiájukat szívják.-A sors fintora hogy pont én kerültem ide..-tezsi azért hozzá elkuncogva magát.-Te tudod az én gyengéimet énmeg a tiédet.. csúcs nem? |
Dy homlokráncolva néz a fiúra.-Hát akkor hogy képzeltél el minket?-kérdi kicsit fölháborodva.-Azt hitted, hoyg barbár módón élünk mint avérfarkasok?-kérdi föl háborodva.-Ha nem tudnád mi vagyunk a legcivilizáltabb lények a 4közűl.-morogja szikrázó szemekkel.-Ti emberek nem csak mást de saját magatokat is gyilkoljátok.-sziszegi lefitymálón.-És még ti nevezitek magatoknak a föld urának.-hőbörög még mindig. |
-Mert... mert mi nem élünk örökké.. nekünk fontos tudni hogy mennyi telik el abból amennyit adtak nekünk...-próbállja megmagyarázni.-ÉS álltalába tesztek róla még pluszban hogy stresszhejzetek lépjenek fel..-teszi hozzá bevágva egy grimaszt.-Azt hittem bonyolultabb lények vagytok..-vallja be.-És azt is hogy nem így éltek...-mondja körbetekintve a szobán. Mivel vadász így egy világ omlottössze benne XXD |
-És az mire jó?-kérdi értetlenűl, hogy tudja mennyi az idő.-Tudod miért szeretjük az embereket.Mert mindig stresszesek és miért az idő miatt.A stressz nagyon finom.-kuncogja, majd el neveti magát a fiú felfedezésén.-Nem csoda, hogy mi mindent föl találtok ilyen gyors észjárással.-neveti. |
-De tudtad mennyi idő telt el.. milyen nao van.. milyen napszak...az idő.. fontos dolog...olyan... furcsa hogy itt nem létezik..-morogja körbetekintve-De ahágy látom ítt az idő semmire sincs kihatással...és ezek szerint e miat tvagytok halhatatlanok..-vigyorodik el ördögien hogy rájött egy nagy titokraXD |
-És te hogy bírtad, hogy mindent időhöz kel kötni?-kérdi a fiúra pillantva.-Semmit nem csinálhattál nyugodtan mert mindig sürgetett az idő. |
-Nem..-feleli a fiú halványan elmsoolyodva-Te hoyg bírod hoyg itt nioncs idő?-kérdi őszintén hogy másfele terelje a szót |
Dy el fintorodva néz afiúra.-Ügye most nem kezdesz bele egy onológab?-kérdi ijedten.Nagyon nincs ínyére havalaki el gondolodoik az életen.XD |
Preston kcisit elkenődött.. már kezdte megszokni hoyg nem bántják és nem kell félnie de most visszaeszmélt arra mégiscsak démontanyán csöcsöl és ha másnem mágiával kell kiszednie onnét magát.-Sokszor nemértelek titeket...-vallja be halkan eltekintve |
Dy fel lélegezve ki húzza az asztal alól és az ágyhoz ksiéri.-Innen nincs ébredés....sőt még alvás se.-kuncogja.-Nah egy két óra és újra ön magad leszel.-bíztatja a fiút.-Mekkora egy farok ez a Ryan nem?-kérdi mellé ülve az ágyra. |
Preston összerezzen mikor a lány megjelenik.-Ehh... akkor már túllennék az egészen..-mondja halkan de látszik hogy megrémült.. durva volt emberi szemnek amit Dy az elöbb csinállt.-Jólenne felébredni ebből a rémálomból |
Preston összerezzen mikor a lány megjelenik.-Ehh... akkor már túllennék az egészen..-mondja halkan de látszik hogy megrémült.. durva volt emberi szemnek amit Dy az elöbb csinállt.-Jólenne felébredni ebből a rémálomból |
Preston összerezzen mikor a lány megjelenik.-Ehh... akkor már túllennék az egészen..-mondja halkan de látszik hogy megrémült.. durva volt emberi szemnek amit Dy az elöbb csinállt.-Jólenne felébredni ebből az őrültek házából... |
Dy egy laza mozdulattal ki hajítja a lakásból, amjd be is zárja az ajtót.-De utálom ezt aseggfejt!-dühöng, majd oda fordúl Prestin felé.-Még élsz?-kérdi vissza alakulva és le gugol az asztal mellé. |
[Későbbi] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
