|
Témaindító hozzászólás
|
2008.12.21. 20:23 - |
|
[343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
Sendy ez végig hallgatva jót kuncog otthonában, majd úgy tesz meglátogatja Jayt.Fogja is magát és el is indúl.Fél óra múlva már a ház elött van.Kicsit megogazítva magát bekopog az ajtón. |
Jason előre dőlve harap bele karjába. -Ezt elcseszted te barom..-morogja karjával fogai között miközben keze megremeg az idegtől. Nemtudja lenyelni ezt de tenni sem képes semmit. |
A lány nem ál meg aszólitáésra.Ki sietve a hábólbe ül a kocsiba.Már arcán folynak a könnyek miközben be indítja akocsit.-Hisztizni akar, de it még nem teheti meg.Lassan ki tolat afelhajtóról és a hegy felé veszi az irányt.Kicsit lassú mivel a könnyektől nem látja rendesen az utat. |
-Csar..-emeli föl a fejét majd ajkába harapva visszaejti.. nem kérheti hogy maradjon.. nem kérhet a lánytól semmit. Könynekkel kűszködve reti el arcát és próbálja összeszedni magát hogy megoildja a dolgot de ezt nemképes. |
Scarlett könnyeivel küszködve bólint.-Én is....-mondja csöndesen, majd lassan föl állva föl emeli a kanapé mellé tett táskát és föl veszi a vállára.-Visz....-kezd bele, majd el harapva nyel egyet és máskép fogalmaz.-Isten veled...-köszön el, majd el indúl az ajtó felé.Érzi hogy egyre jobban gynegl el lába és azon imátkozik, hogy ki árjen a kocsiig és ne essen ösze sírva a folyosón. |
Jay előre dől és arcát a tenyerébe temeti majd mély lélegzetet véve kicsit fölemeli a fejét d enem néz a lányra.-Nem.. nemfogok hazudni neked...nem...értem.. nemtudom... -zavarodik bele szavaiba-Sajnálom.. -nyögi ki fájdalmasan. Tudja erre semmi mentség ezért megse próbál mentegetőzni...elárulta a lányt.. visszaélt a bbizalmával és ez belülről tépi szét.Nagyon fáj neki de nemtudja hogyan tehetné jóvá |
Scarletnek ez hihetetlenűl fáj, hogy így viselkedik a fiút.Mivel beigazolodott selytése és ez az érzés olyan mintha kifacsarnák a szívét.Lassan hátra dől a kanapén.-A suliban megint pletykálkodtak...-mondja csöndesen. |
Jay nyúzottan lép be a házba. Nem köszön... szégyenli magát... és nemtudja hogyan fogalmazza meg azt hogy mi történt... szemben leül, a lánnyal és csak néz maga elé |
Scarlett meghallva a kocsit le törülgeti könnyeit.Nem látszik rajta, hogy sírt volna.Kicsit idegesen körbe pillant, hogy most kapcsolja be aTv-t vagy ne...Nem akarja kerülgetni a forró kását. |
Jay ideges... aztsem tudja most mit csinálljon~Ha nem mondom el neki... akkor beleőrülök a bűntudatba.. viszont ha elmondom? Kicsap.. és jogosan.. a francba... Hogy tehettem ezt.. főleg úgy hogy most láttam másodszor Sendyt...Sendy....Még a neve is gyönyörű.. a picsába! Jay szedd össze magad!!!~gondolkodik miközben eléggé gyorsan vezet haza. Miután szerencsésen túlélt egy kara,mbnolt idegesen leparkol a házuk elött. Kezét tördesve száll ki a kocsiból |
Sendy szemét forgatja, de végl is hafgyja had menjen.Már 4 óra is el múlt Scarlett már otthon van és eléggé el van kenődve.A kanapén üldögélve várja haza a fiút. |
A fiúnak azonnal megint eszébe jut-Scharlett..-suttogja maga elé bámulva.-Ez....ezt nem hiszem el...-MOtyogja kótyagosan és remegő kézzel megindulva az ajtó felé |
Sendy el mosolyodik.-Ugyan nem baj....-mondja legyintve.-Csak anniyt, hogy bennem nyugodtan megbízhatsz....Nem fogok itélkezni.-mondja kedvesen el lépve afiútól. |
A fiú eltekint a lányról.Furán érzi magát nemtudja miért .-Ilyen vagyok...-mondja kicsit sajnálva hogy a lány így érzi.-Sajnálom... érzelmileg nulla vagyok.. mindenkivel így beszélek... |
Sendy vállat von.-Nem tudom talán kicsit megbuggyatnat ebben a nagy hőségben.-kuncogja le magát és el lép a fiútól.-Még mindig olyan tartozkodó vagy...pedig azt hittem már kicsit össze barátkoztunk...-mondja szomorkásan, |
-Nemmindenki tér vissza onnan..-mondja halkana fiú.Utána olvasott nabná.. azért útálja annyira őket.-ÉS az a mi onnét visszajön az már nám ugyanaz aki elment.. de miért beszélsz ilyeneket? |
-Csak érdekel...hogy ha án is megváltozom akkor mit fog érezni irántam....-mondja, de végig moslyog.Nagyon élvezi ezt a kis játékot persze amiért ide külték még nem igen lett föl gönygölítve, de reméli Dante nem akar hamar eredményt az emberekből nem tudott sok midnent kiszedni csak rémtörténetekként jöttek be a démonok a képbe, de érzi, hogy nem igen hisznek bennük. |
-Ami visszajött műár nem volt az apám..köze nemvolt hozá lerítt róla hoyg túl szép hogy igaz legyen...-mondja halkan.-Miért kérded? -kérdi halkan eélveszve a lány gyönyörű semében. Jason vakszerelmes ez lerí az arcáról is. AKárhogy is akarta gyűlölni alányt az érzelmeit nemtudja megválltoztatni... tisztán érezni hogy mennyire szerelmes |
Sendy el mosolyodik.-De hisz az apád....hogy tudsz így beszélni róla?-kérdi érdeklődn.-A szeretteidrl miért beszélsz így?-kérdi végig simítva a fiú arcát.-És irántam...mit érzel? |
A csóktól mintzha a fiú összes félelme és bizalmatlansága eltünt volna.-A halála után... visszajárt...kísértette anyámat...mint egy rossz Ómen mászkált a világunkban mintha joga lenne hozzá... semmilyen démoni, halott, és túlvilági dolognak nincs helye ezen a világon.. azért van nekik a másik... -morogja fölháborodottan. Olyan eufórikus állapotban van hogy egyszerűen nem fpogja föl milyen nagy a hasonlóság Sendy és adémonok között. |
[343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
